Alkotmányosságot!

Az Alkotmánybíróság pénteken kihirdetett határozata szerint az Alaptörvény átmeneti rendelkezései közül némelyek alkotmányellenesek. Persze szerény jogkörükkel többet nemigen tehettek, úgyhogy azzal indokolják a döntést, hogy például a választási regisztrációról szóló átmeneti rendelkezés meg Szájerné peráthelyezési jogköre nem is átmeneti. De ez is valami.

Az alkotmánybírósági döntés következménye borítékolható. Az átmeneti rendelkezések közül kitörölt passzusokat januárban már magában a gránitszilárdságú alkotmányban láthatjuk viszont. Abba pedig már nem köthetnek bele holmi alkotmánybírók. Pár hónap múlva pedig már akkor sem fognak, ha egyébként tehetnék, ugyanis nyáron már többségben lesznek a testületben a fiatal demokraták.

Hát milyen alkotmányosság ez? A kormánypárt összetákol magának az országnak egy alkotmányt, amely az év elején életbe lép, a kormány kijelenti, hogy ez az alaptörvény gránitalapot fog képezni a magyar jogrendnek, aztán már az első évben többször belepiszkálnak. Abba, amit ők maguk faragtak "tökéletesre". Pedig lehetne ezt máshogy is. Lehetne olyan alkotmányunk, amely tényleg kőbe véshető.

Ott van például az Egyesült Államok alkotmánya. Több, mint kétszáz évvel ezelőtt a 13 tagállam képviselői létrehoztak egy alkotmányt, amely egy rövid preambulumból és hét cikkelyből állt. A preambulum egyetlen mondat, amely a közismert We, the People of the United States frázissal kezdődik, és az alkotmány rendeltetését foglalja magában; a cikkelyek pedig olyan alapvető dolgokról rendelkeznek, mint a hatalmi ágak, az államok egymáshoz és az unióhoz való viszonya, az alkotmánymódosítás módja (pontosabban az alkotmánykiegészítés módja), a hivatali eskük és az alkotmány ratifikációja.

Az alkotmány részét képezi továbbá az azóta elfogadott összesen huszonhét alkotmánykiegészítés, amelyek a legkülönbözőbb dolgokról szólnak. Alkotmánymódosítás nincs. Van persze olyan, ami egyfajta módosítás, annak egyfajta, európai szemmel nevetséges megoldása: például a huszonegyedik kiegészítés az alkoholtilalomról szóló tizennyolcadik kiegészítés visszavonása. De érvénytelensége ellenére a tizennyolcadik kiegészítés ugyanolyan könnyen megtalálható, mint az alkotmány többi része. Nem úgy módosították az alkotmányt, hogy kitöröltek valamit, ami benne volt, aztán a helyére írtak valami mást, hanem úgy, hogy hoztak egy kiegészítést, amely felülírt egy korábbit.

Nem azt mondom, hogy olyan alkotmányunk legyen, mint az Egyesült Államoknak. Az Egyesült Államok egy szövetségi állam, Magyarország meg nem az. Mondjuk lehetne, de nem az. Én csak azt szeretném, ha olyan méltósága lenne az alkotmánynak. Ha olyan alkotmányosság lenne Magyarországon. Tudom, ehhez nem kellett volna feltétlenül az USA-t példának hozni (vagy: nem feltétlenül pont az USA-t kellett volna, kinek hogy tetszik), hiszen akad példa valóban gránitszilárdságú alkotmányra Európában is, még ha a gránitszilárdságot nem a tartalomra, hanem az elfogadottságára, legitimitására értjük is.

Mert a mi alkotmányunk már akkor is köznevetség tárgya volt, amikor elfogadták, és minél többször fogják módosítani, annál röhejesebb lesz. Majd akkor lesz tekintélye, ha teljesen megújítják, de nem akárhogy. Majd ha nem egy hónap alatt hozzák tető alá. Majd ha nem csak a parlamenti képviselőknek és a közjogi méltóságoknak lesz beleszólásuk, hogy mi legyen benne. És legfőképp, majd ha nem egy párt adja azt a törvényhozási többséget, amely elfogadja, és nem az ugyanazon pártból kikerülő köztársasági elnök aláírása fogja szentesíteni ezt az attól a pillanattól fogva érinthetetlen dokumentumot.