A legkülönbözőbb képekkel illusztrálva, alapvetően a megosztás (share) funkció segítségével terjed mostanában a Facebookon egy történet egy amerikai közgazdászprofesszorról. Íme:

Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem, de a közel múltban megbuktatott egy egész osztályt.

Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az "ObamaCare" szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.

A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet, és majd meglátjuk, kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk, és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban bele egyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.

Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok, akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult, az meg örült az osztályzatnak.

A második teszt alkalmával a hallgatók, akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták, hogy akkor ők minek igyekezzenek, és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.

A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve, és mindenki megbukott.

Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik, és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.

Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:

1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.
3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.
5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan, aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.

Tudsz egy érvet, hogy ezt miért ne küldd tovább?

Én sem!

(A szöveg központozását javítottam, mert arra marha allergiás vagyok, amikor a vessző előtt van szóköz, utána meg nincs, de a helyesírás és a tekervényes nyelvtan korrigálásához már nem volt türelmem.)

Először örültem ennek a kis történetnek, és különösen annak, hogy ennyien megosztották. Aztán meg rájöttem, hogy akik ezt megosztják, azok nagy részének fogalma sincs, hogy mi a történet mondanivalója - csak megtetszett nekik a történet (vagy, ami még rosszabb: a kép tetszett meg nekik), aztán megosztották. Esetleg a hatásvadász kérdés a végén bűntudatot keltett volna bennük, ha nem osztják meg; egyszerűbb gondolkodás nélkül megosztani, mint gondolkodni valami ellenvetésen.

Apropó, a kérdés. Hogy tudok-e egy érvet, hogy miért ne osszam meg a sztorit. Nos, tudok, nem is egyet. Kezdjük rögtön azzal, hogy semmi ellenőrizhető nincs a történetben. Nem lehet egyértelműen megerősíteni vagy megcáfolni, hogy ez tényleg megtörtént, mert nemhogy a professzor nincs megnevezve, még csak az egyetem sem, ahol tanít. Időpont sincs, csak az, hogy ez az egész "a közelmúltban" történt, innen meg már embere válogatja, ki mit ért közelmúlt alatt. Az utolsó félévet? Az utolsó kettőt, ötöt, tízet?

De ez a kisebbik gondom a történettel. A nagyobbik az, hogy mi, magyarok, akik ezt százszám megosztjuk, azon a Magyarországon élünk, ahol öt évvel ezelőtt egy népszavazáson a részvevők több, mint négyötöde úgy szavazott, hogy töröljük el az orvoslátogatásonként ill. kórházban töltött naponként 300 forintos (alapesetben) vizitdíjat ill. kórházi napidíjat. Azon a Magyarországon, ahol inkább a több tízezer forintos hálapénzeket fizetjük, mint a néhányszor háromszáz forintos vizitdíjat. Ez az a Magyarország, ahol a felnőtt lakosság mindössze 4 százaléka támogatja a szabad piacgazdaságot a Republikon Intézet nemrégiben publikált felmérése szerint. Ez az a Magyarország, ahol ujjongva üdvözöltük a magán-nyugdíjpénztárak kirablását, a pénztártagok 97%-a kisgyermek módjára ölelte magához állam anyánk nyugdíjszoknyáját. Azt ne mondja nekem senki, hogy annyira fordítva vagyunk összerakva, hogy a közjószágokban és a vegyes jószágok piacán (pl. oktatás, egészségügy) kapitalizmust akarunk, a magánjószágok piacán meg szocializmust, mert ezt nem tudom elhinni.

A megosztók túlnyomó többségének szerintem halványlila gőze sincs arról, mi az az ObamaCare. A történet alapján valószínűleg azt sejthetik, hogy az ObamaCare a korábbi "kapitalista" amerikai egészségügyből olyasmi állami egészségügyet csinált, mint ami nálunk meg a többi európai országban van. Pedig egyáltalán nem. Abból az Egyesült Államokban népfelkelés lett volna. Az amerikai egészségbiztosítási rendszert most nem kívánom részletezni, akit érdekel a működése, nézzen utána, de afelől mindenkit biztosíthatok, hogy az ObamaCare óta sem úgy működik, hogy az állam elszedi eü. járulék címén a polgárok fizetésének egy részét, aztán abból fenntart valami egészségügy-féleséget. Az amerikai egészségügy még az ObamaCare mellett is sokkal, de sokkal kapitalistább, piacibb, mint a magyarországi lett volna, ha békében hagyjuk a vizitdíjat.

Ezek fényében kérdezem a megosztóktól: ti komolyan elhiszitek magatokról, hogy ha a vizitdíjnak nem örültetek, akkor egy ObamaCare-szerű egészségügyi szabályozásnak örülnétek? Ti komolyan elhiszitek magatokról, hogy ha aláírtátok a rezsicsökkentéses petíciót, aztán otthon az emelkedő élelmiszerárakkal szembeni tehetetlensége miatt a kormányt szidva végignézitek a híradót, majd este megosztotok egy ilyen történetet a Facebookon, akkor kapitalisták vagytok?

Én sem!