Megvan az az idegesítő akcentussal beszélő rózsaszín hajú nő a Hunger Games-ből? A körzet népe összegyűlt, a kamaszok egytől egyig tudták, hogy itt most közülük kettőt a halálba fognak küldeni. Effie Trinket pedig kisorsolja a két szerencsétlent, és a képükbe mosolyogva mondja el a fenti mondatot. Talán csak a remény szó használata miatt, de ezt jutott először eszembe Bajnai Gordon mai beszédéről.
Aztán déja vu. Mintha én már hallottam volna politikust ennyit emlegetni a reményt. Persze nem magyar politikust; a magyar politikus nem mondja azt, hogy remény, mert azzal nem az ellenfelet mocskolná, pedig ugye a kampánynak az a sava-borsa.
Róla van szó:
Obama 2008-ban az egész kampányát a hope és a change szavakra építette fel. Körítésnek pedig olyan szép dolgokat ígért meg Amerika népének, mint a guantanamói koncentrációs tábor felszámolása, kivonulás Afganisztánból stb., hogy még a Nobel-bizottság is elmorzsolt egy-két csepp könnyet. Azóta eltelt négy év, Guantanamo még mindig áll, és Afganisztánban is össze lehet futni amerikai katonákkal. Obamát pedig újraválasztották, mert a kihívója nem volt elég meggyőző.
Most Bajnai beszél reményről. Reménykedik. Talán sikerül legyőzni Orbánt. Talán a kormánynak sikerül még néhány százezer szavazót magára haragítania jövő tavaszig. Mert máshogy nem fog menni, az Együtt 2014-nek saját komplex programja nincs, és a szövetségesek megszólalásait tekintve nem is lesz. A Szolidaritás magasabb minimálbért és hosszabb munkanélküli segélyt szeretne, a Haza és Haladás meg alacsonyabb minimálbért. Ezt a házasságot szívesen megnézném. Vagy az lesz, mint 2009-ben? Hogy Bajnai megmondja a srácoknak, hogy "vagy azt csináljátok, amit mondok, vagy jönnek Orbánék", és erre mindenki befogja a csőrét. Meg lehet próbálni, de az más helyzet volt. Akkor egy kész parlamenten kellett átverni a válságkezelést, most a választókon kéne.
Habár aztán a minimálbér csak egy kérdés. Ennél picit durvább, hogy az elmúlt húsz év szekértáborharcait szavakban megtagadó Milla nevével fémjelzett szerveződés rendezvényén az első sorban ülnek olyan arcok, mint Draskovics Tibor vagy Kuncze Gábor. Ez utóbbit mondjuk tényleg nagyon nem értem, ő még csak nem is az SZDSZ-szel együtt süllyedt el, hanem még annál is korábban - csak nem azt várják, hogy esetleg szavazatokat hozhat? A vissza az új előre. Hol itt a remény? Hogyan reménykedhetnénk a változásban, ha választási győzelmük esetére borítékolható Gyurcsány kormányzati szerepvállalása? Ahogy a Vastagbőr írta még az ősszel: "továbbra sincs kire szavazni".
Csak nehogy aztán a Bajnai-féle reményből ugyanaz legyen, mint az Obama-féléből.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.