A magyar Bonn

Meglehetősen elhanyagoltam ezt a blogot az utóbbi... hűha, ez már másfél év, szóval az utóbbi másfél évben. Nem láttam sok értelmét annak, hogy olyan gondolatokat, amelyeknek nagy részét az enyémhez hasonló nézőpontból megírják más blogok, én is megírjak egy saját blogon. Inkább visszatértem a kommentekben történő véleménykifejtésre, úgy Facebook-oldalakon, mint különböző blogokon.

Ma azonban rövid időn belül már másodszor őrölte fel az idegeimet ugyanaz a probléma, és bár ezzel nyilván nem vagyok egyedül, írni még nem sokakat láttam róla. Mostanában ugyanis járnak-kelnek az idegen közjogi méltóságok a fővárosunkban: két hete Merkel kancellár, ma pedig Putyin elnök látogat el Budapestre. Félreértés ne essék, a diplomáciával nincs gondom, sőt. Kicsi, nyitott gazdaság lévén létfontosságú, hogy ne szigetelődjön el az országunk, és különösen fontos ápolni a kapcsolatot a közelben lévő nagy országokkal, mint Németország és Oroszország, amelyek fontos exportpiacaink és/vagy importforrásaink. Ennek a kapcsolatápolásnak pedig természetes velejárója, hogy a szóban forgó országok vezetői találkoznak a mieinkkel, vagy az ő országukban, vagy a miénkben. Ezzel minden rendben van, ezt abszolút üdvözlöm.

Na de könyörgöm, muszáj ennek úgy történnie, hogy egy napsütéses délután a rendőrség hatósági zárás alá vonja Budapest belvárosának nagy részét, ellehetetlenítve nem csupán az autózást, de annak legfontosabb alternatíváját, a közösségi közlekedést is? És az egészet, mintegy természetesen, a hétköznap délutáni csúcsidőben. Az a város, amelyben az ország összlakosságának egyhatoda él, és ahol a GDP-nk közel 40%-át előállítjuk, egy délutánra megbénul minden alkalommal, amikor egy közjogi méltóság hazánkba érkezik - pusztán azért, mert az ország toronymagasan legfontosabb gazdasági gócpontja egyben az ország politikai-közigazgatási fővárosa is.

Nem szeretem a céltalan panaszkodást. E poszt célja sem ez. Nem csupán felvetni akarom a problémát, de a megoldásra is van egy javaslatom. Nem akarom feltalálni a spanyolviaszt, biztos eszébe jutott másnak is, de nem igazán hallottam még, hogy valaki meg is fogalmazta volna. Pedig elég egyszerű ötlet.

Válasszuk el egymástól az ország gazdasági és politikai központját.

Két dudás nem fér meg egy csárdában, és hiába nagyobb az a csárda, mint ötszáz négyzetkilométer, ha két ekkora dudásról beszélünk, mint a GDP harmada-fele az egyik oldalon, és az országban működő kormányzati intézmények túlnyomó többsége a másikon. A kettőt valahogy el kell különíteni egymástól. Vagy úgy, hogy felszámoljuk Budapestet mint az ország gazdasági vízfejét, felfuttatva regionális gazdasági központokat, hogy Budapest GDP-ből való részesedése az egészségesebb 25-30%-os sávba essen vissza, miközben egy-két vidéki nagyvárost feltornázunk 10% környékére. Ez azonban céltudatos és körültekintő tervezést és a tervek hosszú távú, kormányokon átívelő megvalósítását igényelné, vele egy rakás állami és uniós támogatást és szabályozásbeli könnyítést a kinézett városoknak, és még ha mindez megvan, akkor sem garantált a siker. De ha sikerül is, az addig eltartó évtizedek még ugyanúgy bosszantó Budapest-belvárosi útlezárásokkal lesz tűzdelve diplomáciai események idejére.

Vagy lehet ezt úgy is, hogy felépítünk egy másik fővárost. Egy magyar Canberrát. Egy magyar Újdelhit. Egy magyar Bonnt. Ezek mind olyan városok, amelyek országuknak csak politikai fővárosai*, míg a gazdasági élet más város(ok)ban koncentrálódik. A megvalósítás sokkal kevesebb erőfeszítést és sokkal kevesebb időt (és sokkal kevesebb pénzt is) igényelne, mint a fentebb bemutatott alternatíva. Tulajdonképpen a pár évvel ezelőtt csúnyán elbukott kormányzatinegyed-ötlet felélesztése lenne a dolog, azzal a különbséggel, hogy az egész kormánynegyedet kipaterolnánk a város határain túlra. Meg azzal, hogy nem csak a minisztériumokat, hanem az országgyűlést, a bíróságokat, az adóhivatalt és egyéb országos hivatalokat, valamint a nagykövetségeket is odaköltöztetnénk.

Konkrét helyszínt javasolni nem szeretnék, mert elképzelésem sincs, hol lehetne/kellene felhúzni ezt a mi kis DC-nket. Célszerű, hogy Budapest 80-100 km-es körzetében legyen, valami közúton és vasúton is könnyedén megközelíthető helyen. Az sem árt, ha van mit helyben mutogatni a vendégségbe érkező méltóságoknak, mert hiába történik maga a tárgyalás meg a sajtótájékoztató vidéken, ha a kötelező városnézésre azért csak-csak be kell hozni a konvojt Pestre.

A "vidéki főváros" megvalósulása után Budapest természetesen továbbra is kiemelkedő gazdasági gócpont maradna az országon belül, hiszen valószínűtlen, hogy az itt székelő nagyvállalatok tömegesen áthelyeznék a székhelyüket az új, alapvetően nem nekik épített fővárosba. Ugyanakkor Budapest vízfejjellege visszaszorulna, az egy központú ország fontos lépést tenne a rég időszerű decentralizáció és a rikító Budapest-vidék kontraszt mérséklése felé. És bár a poszt írására a diplomáciai vizitek miatti közlekedési bénulás buzdított, a város úthálózata a kormányzat kitelepítésével általában is fellélegezne, nem csupán a látogatások idejére, hiszen az a rengeteg köztisztviselő és közalkalmazott a továbbiakban nem a budapesti utakat terhelné nap mint nap. További ötleteket, ellenvetéseket az ötletemmel kapcsolatban nagyon szívesen várok a kommentek között. Ahogy esetleg a témába vágó fejtegetéseket is, amelyek esetleg elkerülhették a figyelmemet.

*: Persze, Bonn ma már nem fővárosa Németországnak, de Nyugat-Németországhoz képest is elenyésző gazdasági erőt képviselt a város; a gazdaság Frankfurtban, Hamburgban és a Bonnhoz közeli, de nem túl közeli iparvárosokban összpontosult.